Hódítók harca
- -Ezért hívtál ide?! Sejtettem én, hogy nem vagy normális, de ez még tőled is túlzás.
- -Mi van, Leon? - kérdezte gúnyosan Yuri. - Talán nem bízol a híres csáberődben?
- -Nem fogom erre pazarolni az időmet.
- -Az idődet mi? Valld be! Kételkedsz abban, hogy sikerülne. De nyugodtan futamodj csak meg! -biztos volt benne, hogy ezzel a szöveggel felidegesíti a másikat. Igaza is lett.
- -Tudod mit? Vállalom. Majd meglátjuk kinek lesz igaza.
- -No lám. Rendben. Akkor kezet rá. -nyújtotta a karját. A kézfogás, ami következet elég porcropogtatósra sikerült.
- -Tehát egy nap?
- -Igen egy. Sok szerencsét Oswald! Szükséged lesz rá. - mondta a szőke, majd távozott.
- -Hogy mehettem ebbe bele? -morfondírozott, miközben a színpad folyosóit járta. - Én sem vagyok eszemnél. Ez az egész fogadás. Még, hogy az nyer, aki a legtöbb nőt felszedi egy nap alatt. Sok szerencsét. -gúnyolódott magában. - Mintha szükségem lenne rá.
- -Ez érdekes küzdelemnek ígérkezik. - elmélkedett a vetélytársa is.
- -Biztos vagyok benne...
- -Biztos vagyok benne...
- -...hogy én fogom megnyerni. - gondolák egyszerre.
- -Elnézést, Leon úrfi... - hallott egy hangot az ezüsthajú férfi, ami kizökkentette gondolatmenetéből. Mia volt az.
- -Szóval, csak akkor nyerhetek, ha sikerül elérnem, hogy belém essen? Nem lesz nehéz. - csillant egy magabiztos fény a szemében, majd lassan megfordult.
- -Igen? -érdeklődött olyan, hangsúllyal és pillantással, hogy Mia nem hogy belepirult, szinte lángra lobbant.
- -Itt van az új forgatókönyv. - dadogta.
- -Köszönöm, Mia. Nem is tudom, mihez kezdene nélküled a társulat. -kedveskedett, és közben a lány vállára tette a kezét.
- -Ez... Ez semmiség. Természetes... Ez a munkám. -rebegte zavartan.- Leon látta ezt, ezért úgy vélte, most itt az ideje, elkezdeni a fogadást.
- -Négykor gyere a színpadhoz! Beszélni akarok veled. -szólt határozottan, majd elment. Mia vörösen izzó fejjel állt.
- -Úristen! Leon Oswald velem akar találkozni. -mélázott elvarázsoltan.
- -Egy. -számolt magában a francia.
- Eközben Yuri is munkához látott. Ő Annát találta meg magának. Anna éppen valami fárasztó viccel akarta szórakoztatni Kent, aki látszólag már nagyon unta.
- -Hát ez haláli volt! - nevetett fel, amikor oda ért hozzájuk. Ken kihasználva a pillanatnyi lehetőséget, lelépet.
- -Komolyan? - kerekedtek el a lány szemei.
- -Igen. Nagy tehetség vagy. Komolyan mondom. Adsz órákat? - kérdezte Yuri eleresztve egy vadító mosolyt.
- -Hát, esetleg... - pirult el Anna.
- -Nagyszerű lenne. Egy szép és vicces lánytól. Mit szólnál egy páros gyakorláshoz négykor? Mondjuk a színpadon?
- -Jó. -egyezett bele nehezen. Nagyon új volt neki ez a helyzet. Yuri úgy érezte, még nem teljes a hatás, ezért egy puszit is nyomott az arcára.
- -Akkor majd délután. - kacsintott, majd elsétált.
- Anna az arcát fogta, és közben pirult, mint a kenyér a sütőben.
- -Egy megvan. - dörzsölte a tenyerét a szöszi.
- Közben Leon újabb leányzóval futott össze May személyében. Vele nem volt túl sok dolga, hamar az ujja köré csavarta. Így most a mérleg nyelve megint az ő oldalára billent. Erre Yuri kontrázott. Aztán ismét Leon tett szert vezetésre, utána újra Yuri.
- Úgy köröztek a színpad körül, mint a ragadozó madarak. Amikor véletlenül összetalálkozott a tekintetük hihetetlenül feszülté vált a levegő. Azzal idegesítették a másikat, hogy ki mennyinél tart. Lassan már alig volt kit csábítgatni. De a színpad két legjelentősebb hölgyét még egyikük sem környékezte meg. Ezért először úgy nézett ki, a szerencse Yuri oldalára áll, mert éppen összefutott Laylával. Vele nem volt különösebb nehézsége, hiszen ők már eleve nem csak baráti kapcsolatban voltak, ugyanis már eredetileg is a barátnője volt.
- -Csodálatos. -vigyorgott elégedetten magában. - Lehet, hogy Leon a közismert női ideál, de én akkor is legyőzöm. Micsoda vágás lesz ez a büszkeségén. Látni akarom a vesztes képét. Már azért is megérné. - Yuri már a zsebében érezte a győzelmet. Teljesen kimet a fejéből, hogy még Sora is ott van. Ha eszébe jut, akkor biztos lett volna a sikerre. De Fortuna - úgy tűnt -, még sem rá mosolygott, mert, hogy, hogy nem Sora szó szerint belebotlott a francia hódítóba.
- -Bocsánat! Ne haragudj Leon! Nem figyeltem. - mentegetőzött a kis japán leányzó.
- -Sora? - lepődött meg a Halálisten. Neki is teljesen kiment a fejéből a kis sztárocska. De most itt a lehetőség.
- -Valami baj van? - kérdezte Sora, amire Leon válasz helyett csak odament hozzá, magához rántotta, és megcsókolta, ahogy az egy igazi francia sármőrtől elvárható.
- Sora a döbbenettől csak pislogni tudott, majd, amikor feleszmélt, Leon már meg is szakított a csókot. A csillag arca lángolt. Nem tudta mire vélni ezt a cselekedetet.
- -Ne szólj semmit! Fel vagy szedve. -ejtette ki megszokottan. - Négyre gyere a színpadra! -utasította, majd távozott. Sora pedig, még mindig ugyanolyan döbbenten állt.
- Mind a két szívtipró bízott a győzelmében, miközben áldozataik mit sem sejtve álmodoztak. Eljött a négy óra, ami a fogadás végét jelentette. Lassan, de biztosan megjelentek a gyengébbik nem képviselői. Furcsállták, hogy többen vannak, amikor itt egy meghitt, négyszemközti találkára számítottak. Layla már éppen feltett volna egy kérdést, amikor a két egymással szemközti ajtón bejött a két „randiadó".
- -Yuri! Leon! - hallották a neveiket. Közben a lányok gyilkos pillantásokat vetettek egymásra. De az említettek csak egymásra figyeltek. Egyenesen a másik felé sétáltak. A jelenlévő hölgyeknek ez kezdett gyanús lenni.
- -Vége.
- -Nem nyertél.
- -De te sem.
- -Örülhetsz, hogy döntetlen. Nem égtél akkorát.
- -Égni? Csak szerencséd volt.
- -Már elnézést. -szólt közbe Layla. - Miről is van itt szó?
- -Semmi. - vágta rá egyből Yuri. Leon erre gonoszan elmosolyodott.
- -Tényleg semmi. Végül is, ez csak egy kis fogadás.
- -Fogadás?
- -Téged nem avatott be a remek kis ötletébe? Egy fogadás miatt vagytok itt. Minden lány döbbent képet vágott. Erre nem számítottak.
- -Szóval, végig csak szórakoztatok?! -kiáltották dühösen. A fiúk érezték, hogy itt vér fog folyni.
- -További remek öltet? -epézett a francia.
- -Van. Fuss! - azzal a másik már neki is iramodott.
- -Még hogy én meneküljek? Az kéne még! - majd észrevette a közeledő tömeget.
- A következő pillanatban Yuri orra előtt vágódott ki a folyosóra.
~Vége~
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés
