-Mit tudjátok engem Masurunak Oswaldnak hívnak.-mutatkozott be apa.
 -Engem Hanako Koerenek.-mutatkozott be anya is.
-Oswald??-kérdeztem elhűlve.
-Igen és mielőtt megkérdezitek,hogy Leon a rokonunk-e.Megmondom,hogy igen. Leon az unokaöcsém.Az ő apja az én öcsém.-mondta miközben Yuriban és bennem is elhűlt a vér.
,,Azt sejtettem,hogy valami rokon száll van közöttünk,de azt nem,hogy ő az unokabátyám."-gondoltam.-,,Habár így is mindig húgicának meg bátyusnak nevezzük egymást."
-Én Arlon Brass vagyok.
-Engem Ecleir Killiannek hívnak.
-Rendben.És nálunk is vannak olyan rokonok amiről nem tudok??-kérdezte Yuri.
-Igen vannak,mint például a régi partnered Leyla Hamilton.
-Leyla?-kérdeztük egyszerre.
-Igen,Leyla az unokahúgod Yuri.Mi vagyunk a keresztszülei meg Hanakoék.
-Akkor nekem Leyla az unokanővérem?-kérdezte kérdeztem szinte suttogva.
-Hát nagyon úgy nézz ki.-mondta Yuri miközben átölelt.
-Na akkor térjünk is a tárgyra.-kezdett bele apám.-Arlonnal megfogadtuk,hogy ha ellentétes nemű gyerekeink lesznek akkor eljegyezzük őket.-mi ekkor nagyra nyitottuk a szemünket és a szánkat.
Ő észrevette,hogy közbe akarunk szólni,de leintett.
-Ne szoljatok bele.Hadd mondjam el.Köszönöm.Hol is tartottam?Ja igen,hogy eljegyeztünk titeket.Sora te akkor voltál 3 napos,Yuri 3 éves volt. Megegyeztünk,hogy csak később mondjuk el nektek,de csak most tudtuk elmondani,mert el kellett,hogy menjünk.
-De miért?Miért hazudtatok?
-Mert még kicsik voltatok azért.-adta meg a választ Ecleir,Yuri anyja.
-Mi történt?Most már gondolom elmondhatjátok.
-Igen.-mondták egyszerre.
-Majd kezdem én.-ajánlkozott Arlon.-Mind tudjátok artista voltam és vagyok,de nem csak én.Hanem Hanako,Masuru és Ecleir is. Szépen ívelt felfelé a pályafutásunk,de eközben fenyegető leveleket kaptuk és hivogattak is.Egy ideig így ment ez,de egyszer csak komolyra fordult az egész.-elkomorodott.Látni lehetett,hogy újra éli az egészet.
-Jöttek sorban a veszélyek vagyis egyre többször próbáltak megölni minket.-vette át a szót apa.-Míg végül minden napossá vált. Gondoltuk,hogy ez igy nem mehet tovább.Sora téged ott hagytunk az öcséméknél.Yuri te meg a nagymamádhoz kerültél. Mi megpróbáltuk elhitetni mindenkivel,hogy meghaltunk.Mi Arlonnal a Legendás meanőver során próbáltuk elhitetni,hogy meghaltunk,de ahogy látjátok ez sikerült is.Majd Ecleir és Habako következett ők úgy próbálták elhitetni mindenkivel,hogy körbe autókáztak a városon majd felrobbantották a kocsijukat.Ezt is elhitték az emberek.
-Majd kiutaztunk külföldre egészen a Gran Canyonig és onnan nem messze lévő faluban húztuk meg magunkat egészen ideáig.-vette át a szót apától Eceir- De persze előbb itt voltunk már láttuk,hogyan válsz angyallá és főnixé Sora. Persze a Legendás manőverre is eljöttünk. De az nem tetszett amikor meghallottuk,hogy mit csináltál a színpaddal Yuri.De belátom helyesen tetted helyre a dolgot.
-Egyébként Leyla és Leon is el van jegyezve egymással.-mondta anya.-Egyébként ez a ház a tiétek.És tegyetek meg nekünk valamit legyetek szívesek.
-Igen?Mi lenne az?-kérdeztük Yurival.
-Az,hogy nem mondjátok el,hogy élünk meg amit mondtunk.Tartani fogjuk veletek a kapcsolatot ígérjük.De nem akarjuk,hogy lebukjunk.
-Oké.-egyeztem bele.
-De csak egy feltétellel!-mondta Yuri.
-Igen?-kérdezte az apja Arlon.
-Nem tűntök el,de ha mégis mindig adtok élet jelet magatokról!
-Rendben.-egyeztek bele.
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Eközben a ház másik felében:
-Ide menjél be.-mutatott egy ajtóra Alex.
-Rendben,de mi van bent?-kérdi Sophi -Majd meglátod...
Kinyitotta az ajtót és belépet.De majdnem hanyatt eset a látványtól.Szinte lesokkolt és elkezdett lépkedni először szép lassan majd futás lett belöle.Futott,futott míg az a 2 ember nyakába borult akik bent voltak a szobában.
Igen ezek ők Sophi és Leon szülei.Sophi csak sírt és sírt nem hitte el amit lát.Egyszer csak elengedte szülei nyakát és megkérdezte:
-Ho..hogyan?Mi..történt?-mindezt szipogva még a sírástól.
-Gyere ülj le.Elmesélünk mindent az elejétől fogva.-mondták.
Kicsit megnyugodva bár még mindig a sokk alatt volt.
-Na hogy is kezdjem?Ja igen megvan...Emlékszel,hogy az egyik nap reggel George bácsikád átjött hozzánk?És veszekedés lett a vége?-kérdezte az anyja.
-Igen emlékszem.De miért?
-Mert akkor kezdődött az egész kalamajka.-válaszolt. -Mielőtt ti megszületettek mi is akrobaták votunk ,nagyon híresek voltunk és mielőtt Leon megszületett megígértük,hogy többé nem fogunk. Aztán jöttél te és az a 6 év nagyon hamar elment.Ekkor az egyik reggelen megjelent a bácsikád és kérte,hogy menjünk vissza szerepelni. Ugyanis a Radwage színpad a csőd szélén állt.De mi elutasítottuk.Ekkor megfenyegetett,hogy az életünk végéig nem hagyj békén minket vagy ami még rosszabb ő öl meg minket.-magyarázta Antony,Sophiék apja.
-Így aztán folyton félnünk kellett mindig vezély leselkedett ránk.Gondoltuk,hogy ez így nem mehet tovább.Megterveztük a saját halálunkat.
-Nem volt más lehetőség ezek szerint.-hajtotta le a fejét Sophi.
-Hát nem,de annak örülök,hogy élsz és a pletykáknak ellenben nem haltál meg.-mondta az anyja.
-Hát kis híja.Kómában voltam 1 évig és a többit inkább nem mondom el.-komorult el az arca.
-Mi történt veled?Mit csináltak?Mert tudom,hogy valaki művelt veled valamit.Csak elég rád nézni.-ölelte át lányát az apja.
-Leonnak azt mondták,hogy meghaltam és egy másik embert adtak oda neki és azt temették e helyettem.Engem külföldre vittek. És hálólányt akartak belőlem csinálni.De jött David,Sora Naegino régi barátja és ö megmentett.
 Nála laktam amíg saját lábra nem álltam és találkoztam Sorával.Innen már tudjátok.
-Jézusom..-mondták egyszerre a szülei.-és Leon nem tudja most,hogy élsz??-kérdi anyja.
-Nem,nem tudja.
-Remek,akkor lenne egy kérésem.Légy szíves ne mond el senkinek,hogy élünk.De Sora és Yuri gondolom már tudják.
 -Honnét tudják ök??
-Majd megtudod..De van egy két dolog amit tudnod kell..
-Mi lenne az?
-Sora Neigino az unokanövéred.-mondta Antony.
-De hát hogyan?
-Soranak az apja az én öcsém.
-Akkor Sora az unokanövérem?
-Igen.
-De jó.-ugrott fel Sophi.