Mind a 2 szoba kiürült.Ugyanis felmentünk a 2.emeleti nappaliba. Amikor meglátott Sophi a nyakamba ugrott.
-Sora most tudtam meg,hogy te az unokanövérem vagy..-mondta mosolyogva.
-Igen én is és örülök,hogy ilyen kedves unokahugom van.
Ekkor észrevettük Yurival a másik két jelenlevőt és feléjük fordultunk.
-Jó napot!Sora Neiginonak hivnak.És ha sejtésem nem csal akkor maga a nagybácsikám..
-Szia!Igen ez igaz én vagyok a nagybácsikád.Szeretném neked bemutatni a feleségemet Elisabeth Kasjaw-ot.
-Jó napot!
-Szia!
-Ugyan ne magázz minket meg ,,jó napot"-oz.Tegezél csak.Végülis rokonok vagyunk.
-Rendben.
 Beszélgettünk még egy ideig és megegyeztünk,hogy Sophi itt marad a szüleinkkel.Mi meg megyünk a saját utunkra. Most a reptéren vagyunk.Készülünk vissza Cape Mary-be.
A szüleink nem tudtak kikisérni,mert féltek,hogy lebuktak.De azt megigérték,hogy minden nap jelentkeznek. Fent ülltünk a repülőgépen mikor megszóaltam:
-Most mi legyen?
-Nem tudom..De titokban kell tartanunk az egészet amit most megtudtunk.-mondta miközben sohajtott.
-Oké.
Amikor leszállt a gépünk Cape Maryben Kalos várt ránk. Intett,hogy menjünk oda.Igy is tettünk.
-Tudjátok már igaz?-kérdezte.
-Mit?-adta az értetlent Yuri.
 -Azt,hogy mind élnek.
-Te...TUDTAD?-orditottam.
-Nyugi Sora.Igen tudtam,de nem árulhatam el.Magatoknak kellett rájönnötök.
-Értem.-vágtuk rá mindketten röviden.
,,Na jolvan akkor most valyon mi lesz??"-gondoltam.,,Yuri marad vagy elmegy??".
-Na gyertek.Yuri a kocsidat odavitettem a Kaleido elé.
-Rendben. Mentünk Kalos után.Beszálltunk a kocsiba és fé óra múlva a Kaleidonál voltunk.
-Gyertek velem.Pont darab ismerttő lesz.
 -Kalos tudtad,hogy Alex él?-kérdezte Yuri miközben az Kalos irodája felé mentünk.
-MI???-lepödödt.
-Nem ezt nem...De legalább most igen... Na mejünk be.
Beléptünk és mindenki ránk nézet.
-Na miaz nem látatok még embert?-kérdezte Kalos. Erre senki sem számitott.Kalosnak sikerült elvonni a figyelmet rolunk.Kivéve 4-et.
Név szerint:Leyla Hamilton,May Wong,Leon Oswald és Ken Robins. De nem figyetünk rájuk Layla látta rajtam,hogy itt valami nincs rendben.
-Kalos ha nem baj egy kicsit ki megyünk Soraval a levegőre.Ahogy elnézem szükség is van rá.
-Rendben menjetek. Leylaval kimentünk az irodábó és a szinpad mögé sétáltunk.
 -Kivele mi történt!Látszik rajtad,hogy történt valami.
-Te tudsz valamit Aron Brassról?-kérdeztem.
-De igen csak,hogy nem mondhatom el.Apu azt mondta.-látszott,hogy meg lepte ez a kérdés.
-Én tudom.Ugyhogy nem kell el titkolnod elölem.
-Arlon él.Meg a feesége is.-mondta lehajtott fejjel.-Csak az volt a rossz,hogy,hogy mondjam el Yurinak.De nem sikerült...
-Yuri tudja már..
-Honnan??-nézett fel meglepödve.
-Találkoztunk velük.-mondtam.
-És hol? -Figyej elmondom neked a történetet,de lécci ne add tovább..
-Rendben.
-Na szóval..Egyik reggelen ..... -meséltem el neki az elejétől a végéig az egészet.
-Akkor Sophi most hol van?
-A szüleivel.
-Értem.Jó kis kaland mondhatom.Nem csodálkozom ha igy viselkedtél.
-Gyere menjük vissza unokanövérkém.-mondtam kacagva.
-Igen menjünk unokahugi.-kacagva válaszolt. Amig oda nem értünk az irodához végig csak röhögtünk.Majd beléptünk az ajtón.
-Na jobban vagytok?-kérdezte Leon mogorván. Erre mi Leylaval összenéztünk és megint kijött belöünk a röhögés.
Persze ekkor csak Yuri,Leon és Kalos volt ott rajtunk kivül.Persze összenéztek hisz nem tudták,hogy mi történt velünk. Amikor kimentünk innen nagyon komorak voltunk,most meg nem tudunk megállni a röhögéstől.
-Nők..Nők mindig csak a baj van velük.-hallotuk Leon hangját. Erre összenéztünk Leylaval ördögien és eindultunk Leon felé..